2012. augusztus 15., szerda

Önbizalom egyenlő szépség?

Tegnap este a francia Vogue legújabb számában olvastam egy érdekes cikket, aminek a fő témája a szépség volt, és az, hogy a nők hogyan látják magukat a tükörben. Elolvastam - már amennyire 1 év francia tanulás utáni tudással lehet -, és úgy éreztem meg kell osztanom veletek, vagy legalábbis a véleményem erről a témáról.


Amin a legjobban megakadt a szemem az ez a mondat volt: "Les enfants, les animaux sont gracieux parce qu'ils ne se regardent pas dans le miroir." Ez annyit jelent, hogy a gyerekek és az állatok 'kecsesek' mert nem néznek tükörbe. Itt megálltam egy pillanatra, felnéztem az újságból és elgondolkoztam. Ez az egy mondat mindent elárul. Belenézel egy gyerek, vagy akár kutya szemébe, és csak a boldogságot, a ragyogást és a szépséget látod, önkéntelenül is szereted, és mosolyra görbül a szád. Nem érdekli őket hogy néznek ki, de nem is érdekelheti őket, mert tudatában sincsenek annak, hogy a külső ott van, hogy az bármennyire is, de számít. A nők minden reggel tükörbe néznek, és minden reggel próbálják szebbé varázsolni magukat mindenféle sminktermékkel, és ha esetleg reggel nincs elég idejük a sminkelésre, vagy csak rendesen elkészülni, akkor egész nap azon kattog az agyuk, hogy hogy is néznek ki, és akkor jön a mondat, hogy: "Jajj most ne is nézz rám borzalmasan nézek ki, időm se volt elkészülni." Ismerős ugye?
Mi is a szépség? Ez egy relatív fogalom, hiszen mindenkinek más a szép, az viszont biztos, hogy mindennek és mindenkinek meg van a maga szépsége. Olyan nincs, hogy egy nő csúnya, mindenkin van valami szép, és mindig lesz valaki aki xy-t szépnek tartja, és olyan is aki nem. A nők nagy része nagyon sokat nézegeti magát a tükörbe, és minden kis részleten megakadnak, hogy "ó bárcsak nekem hosszabb lábam lenne" vagy "mennyire szeretnék én hosszú szempillákat" és még sorolhatnám. Igazából rájöttem, hogy ezek nem számítanak, és csak az önbizalom a kulcsa mindezeknek. Ha van önbizalmad, akkor sokkal könnyebb az élet, és egyszerűen vonzani fogod a jót. Túlzásnak hangzik de tényleg ez a helyzet. Nektek is biztos van olyan ismerősötök, aki mosolygós, közvetlen, jól érzi magát a bőrében és valamiért szerettek a környezetében lenni. Hát mi van a dolog mögött? Az önbizalom. Persze könnyű mondani, hogy ragyogjatok és feledjetek el minden rosszat, amit magatokról gondoltok, de ez nem lehetetlen.
A tökéletesség pedig egy nagy baromság. Olyan nincs, hogy tökéletes, bármennyire is úgy látunk kívülről valakit. "A tökéletességn csak egy csapda, amelybe millió nő beleesik." A magazinok és a média sincs jó hatással senki önbizalmára, sokszor ezek is csak a tökéletességet sugározzák, ami valójában nincs is. 
Ne ítélj külső alapján! Manapság ezt már nap mint nap halljuk, mivel az előítéletek egyre erősödnek és kegyetlenebbek. Sokaknak nehezebb az élete csak azért mert egyből elítélik, ahogy kinéz, vagy ahogy öltözködik. Azt egy nagyon undorító dolognak tartom, ha valakit egy olyan dolog miatt ítélnek el, amiről nem tehet, például vele született dolog. Akik ilyen embert ítélnek el, azokról szót sem szeretnék inkább ejteni, mert annyit nem érdemelnek, úgyhogy maradjunk a "sima" előítéleteknél. Ellenben nem szeretem, ha valaki azt mondja, hogy ő abszolút nem ítél külső alapján. Ugyan már. :) Először mindenki a külsőt látja meg és elképzeli, hogy az a személy milyen is lehet valójában, vagy, hogy neki ő szimpatikus vagy sem. Egyik nap a buszon ülve, kellemes zenét hallgatva az jutott eszembe erről, hogy ez pont olyan mint a kirakatok, és az üzletek. (Tipikus fashion/beauty blogger gondolat.. :D) Egy számodra ismeretlen üzletbe is jó eséllyel csak akkor mész be, ha a kirakat megtetszik. Ha sétálsz egy utcában és elhaladsz egy érdekes kirakat mellett, akkor egyből megtorpansz és kíváncsivá válsz; szóval bemész. A kedvenc üzleteid is azért a kedvenceid, mert ismered azokat, tudod, hogy mi fog bent várni rád. Az emberekkel is igazából ez van. Ha meglátsz valakit, aki valamiért szimpatikus, akkor meg szeretnéd ismerni. Aztán lehet, hogy csalódni fogsz, és a kirakat becsapott, de ez fordítva is igaz. Még ezen a héten találtam egy nagyon jó idézetet erről: "Ne ítélj külső alapján; a kincsesláda is belül ragyog."
Igazából elég vicces, hogy így osztom az észt, amikor pont én vagyok az, aki ennek az egész szép és jó dolognak az ellentéte, és csak úgy árad belőlem a negatív energia. Lehet, hogy ez az utóbbi egy kicsit túlzás, de én sosem voltam az a lány aki tele van önbizalommal, pedig tudom, hogy ez csak nekem rossz, és ront az egész összképen, de bármennyire is próbálom/próbáltam; képtelen vagyok változtatni a magamról kialakult véleményemen. Egyszerűen belenézek a tükörbe és nem látom a szépet. Néha úgy érzem szép vagyok, és elgondolkozom, hogy miért is csinálom ezt, miért is aggódok azon, hogy hogy nézek ki, hiszen semmi baj nincs velem, szép az arcom, én szép vagyok. Általában ez nem sokáig tart, de olyankor én is jobban érzem magam és könnyebben megy minden. Viszont van egy-két dolog ami visszagondolva engem is aggaszt. Néha még mindig van, hogy az utcán direkt lehajtott fejjel megyek, hogy ne lássák az arcom, rám se nézzenek, mert szégyenlem. Az esernyőket is csak azért szeretem, mert el tudom takarni az arcom. Ezek a dolgok kb. 1 éve mindennaposak voltak, most már azért ritkábban fordulnak elő, aminek nagyon örülök, mert nagyon nyomasztó volt minden nap félve utcára menni. Barátnőmtől nem rég kaptam egy napszemüveget és azóta le se szakad rólam, ha utcára megyek mindig rajtam van, ha süt a nap, ha nem. Egyszerűen szebbnek érzem magam vele, és jobban érzem magam ha nem látják a szemeim. Ezeket pedig most nem azért írom le, hogy sajnáljatok, vagy mit tudom én milyen hozzászólásokkal "vigasztaljatok", nem. Ezekre nekem semmi szükségem, még én érezném magam hülyén. Ennek a bejegyzésnek nem ez volt a célja. Egyszerűen csak jó érzés kiírni magamból, főleg ha már a szépség és az önbizalom a téma.
A nagynéném rengetegszer elmondja nekem, hogy fiatalkorába milyen gyönyörű és vékony volt, mindenki mondta neki hogy szép és csinos, folyamatosan nyerte meg a szépségversenyeket, de ő ezeket sosem hitte el. Ami a legrosszabb ebben a egészben, hogy mire eljött az a pont, hogy elhitte már késő volt, mert megöregedett. Ettől az egésztől kiráz a hideg, és főleg ez az, ami valamennyire változtatott a magamról alkotott képen, és ráébresztett, hogy észhez kell térnem, mert csak magamnak csinálom a fölösleges mindennapos stresszt és problémákat. Akkor láttam magam ahogy öregen nézegetem a régi képeimet és szomorkodom, hogy miért nem akkor volt önbizalmam, és csak mosolyogtam teljesen megelégedve a külsőmmel. De akkor már késő lesz, bőven késő...

Elég hosszúra sikeredett ez a bejegyzés, de azért remélem lesznek akik elolvassák, mert nagyon érdekel a véleményetek erről az egész témáról.

26 megjegyzés:

  1. De jó cikk. :) Én is évekig hárítottam a dicséreteket, bókokat. Azt gondoltam hogy biztos csak úgy mondják, és valójában nem is igaz.



    VálaszTörlés
  2. Azt hiszem elèg sokan küszködnek ezzel a problémával. A szép mindig az lesz, ami elérhetetlen. Ha hosszú a hajad rövidet szeretnél, ha rövid hosszút. Ha nagy az orrod kisebbet, ha kicsi akkor nagyobbat... Sosem érzed majd magad tökéletesnek. De ilyen az ember: mindig a tökéletességre törekszik, és nem érti meg, hogy az ebben a világban nem létezik. : ) a lényeg, hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Hogy várjuk el, hogy a barátaink szeressenek és elfogadjanak, ha ezt mi nem tesszük magunkkal?

    VálaszTörlés
  3. szerintem jó, hogy leírtad. én is hasonlóképp vagyok. viszont vannak időszakok, amikor jobb, van, mikor minden olyant rossznak látok, legfőképpen magamat. és nem csak külsőségekre gondolok hanem hogy "buta, szerencsétlen, idétlen" stb. vagyok... de vannak jobb napok, amikor igenis látod magadon és mások reakcióin is, hogy ez egyáltalán nem így van. szerintem meg kell tanulni kezelni ezeket a helyzeteket. nekem pl. sokat számít mások pozitív visszajelzése, az nagyon fel tudja dobni a napomat. ráadásul az az érdekes, hogy az ember valamivel kapcsolatban magával borzasztó kritikus, míg sok esetben máson még tetszik is neki ugyanaz. pl. láttam a minap egy nálam is kerekebb lányt egy eléggé rövid rövidnadrágban, de szerintem jól állt neki és csinos volt. magammal kapcsolatban azt gondolnám, hogy azért lehet, hogy mégsem kéne ilyen virgácsokkal járnom ekkora naciban. szóval ez is érdekes. egy időben az utcán nem néztem az emberek szemébe, de most már igen. próbáld ki, sokkal több önbizalmad lesz. persze mosolyogj közben. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csipkelány: "pl. láttam a minap egy nálam is kerekebb lányt egy eléggé rövid rövidnadrágban, de szerintem jól állt neki és csinos volt. magammal kapcsolatban azt gondolnám, hogy azért lehet, hogy mégsem kéne ilyen virgácsokkal járnom ekkora naciban. szóval ez is érdekes." --> Én is ezt érzem folyton, vagyis ezt tapasztalom. Rengetegszer! :/

      Törlés
  4. Igazán jó kis cikk. Nagyon helytálló.

    Szerintem sokkal jobb a napja az embernek,ha,mint Csipkelány írta,nézz az emberek szemébe és mosolyogj. annyira megdobja a napot. eddig észre se vettem,hogy menni ilyen van,burokban éltem,de szerencsére vége.

    VálaszTörlés
  5. nekem is volt ilyen időszakom, hogy a földet néztem az utcán, lehajtottam a fejem. Viszont a sZemüveges 'trükk' nálam is mindig nyerő. Felhúzom és úgy érzem, hogy sEkni sEm lát, olyan jó mögé elbújni. Szerintem egy idő után - nem iS olyan későn- mindenki megtanulja elfogadni önmagát, csak ehhez is idő és egy bizonyos folyamat sZükséges. És valóvan minden az önbizalom és a kiállás kérdéSE.

    VálaszTörlés
  6. "Les enfants, les animaux sont gracieux parce qu'ils ne se regardent pas dans le miroir." Hogy ez mennyire igaz!!

    VálaszTörlés
  7. Néha szerintem mindenkinek van olyan napja, hogy rondának/kövérnek/stbnek érzi magát, mármint hogy az előnytelenségét éli meg inkább az előnyei helyett, de ez így van rendjén, ha csak NÉHA van ilyen, szerintem havonta 1-1 ilyen nap belefér, a gond ott kezdődik, ha ez a túlnyomó része.. :(
    A rövidnacis témával ugyanígy voltam évekig (de még a trikóval, ujjatlan felsővel is...), de mióta azt mondtam, hogy pont leszarom, nem fogok megsülni, és megtettem érte mindent, hogy ne az előnytelen részeim hangsúlyozzam, senki nem mondta, hogy figyi ezt azért nem kéne, hanem inkább azt kaptam vissza, hogy de csinos vagy, vagy de jól áll, hogy így öltözöl. :]
    Az meg elég szomorú, de sajna már sok gyerek is ezekben él, én sosem voltam olyan nagy magazinolvasó, így szerencsére talán kevésbé ért el ez a hatásvadászat hozzám, de sajna az egész életben jelen van már ez... :S

    VálaszTörlés
  8. Nagyon örülök neki, hogy született egy tartalmasabb poszt! :)
    Mindenkinek vannak ilyen időszakai. Nálam a szeretem magam sosem tart tovább egy hétnél, de szerintem ezt már úgy is lehet növelni, ha szimplán boldogok vagyunk, kicsit odafigyelünk magunkra, megfelelő életmóddal. Mindig is csodáltam a folyton mosolygó lányokat. Egyszer kíváncsi lennék a titkukra :)

    VálaszTörlés
  9. nagyon jó cikk és jelenleg sokat segít. csak emlékeztessem magam, ha a szokásosnál is nagyobb negatív energiák vesznek örül, hogy olvassam el újra. :))

    VálaszTörlés
  10. Hello!
    I love your blog!
    I just found it!

    I made a blog a couple of months ago too.
    I would really appreciate it if you could check it out and follow if you like it!
    Thank you!!!

    http://newfashionorder.blogspot.com/

    VálaszTörlés
  11. Szívemből szóltál, sajnos. Szerencsére nekem most már sokkal jobb a helyzet, nekem leginkább azzal volt bajom, hogy nem mertem felvállalni önmagam. Pl. nem mertem felvenni szoknyát, mert az emberek majd kinevetnek, ezért csak hosszúnadrágot hordtam. Most már fel merek venni olyan holmikat is, amiket korábban nem, és sokkal több a pozitív visszajelzés. Örülök, hogy észhez tértem. Szerintem is normális amúgy 1-1 olyan nap, amikor nem vagy elégedett, de ha már túl sokszor van ilyen, az ellen tenni kell valamit. Nekem egyébként az is segített, hogy a legnagyobb félelmem az, hogy "elrohan" mellettem az élet, és mindig arra gondolok, hogy most vagyok fiatal, most kell élnem és megtennem minden tőlem telhetőt a boldogság érdekében. Gondolj erre!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az nekem is az egyik legnagyobb félelmem, hogy elrohan mellettem az élet. Szinte minden nap eszembe jut, és ez eléggé nyomasztó, pedig nagyon fiatal vagyok még. Minden egyes szülinapom alkalmával eszembe jut, hogy basszus már megint eltelt egy év, és már mindjárt felnövök.

      Törlés
    2. a szülinapos dolog velem is mindig megtörténik, de aztán rájövök, hogy most kell fiatalnak és szépnek lennem, hiszen aztán már csak siránkozhatok utána

      Törlés
  12. Egyszerűen imádok élni, és imádom a kinézetem. Nem vagyok tökéletes, egyszerűen van önbizalmam. Elkezdhetném sorolni,hogy mivel nem vagyok megelégedve a külsőmben, de minek foglalkozzak ezzel? Plasztikáztatni nincs pénzem, így inkább elfogadom magam, mint utálkozok. Egyébként én nem szoktam sokat tökölni a tükörnél, jóformán fogat mosok és fésülködök, ennyi az egész, meg megigazítom magamon a ruhát. Leszarom, ha másnak nem tetszik, nekem igen, és ez a lényeg, mert csak magadnak kell megfelelni, nem másnak. Például, göndör hajam van, nagyon is. Mindenki azzal nyaggatott, hogy vasaljam ki, körülöttem szögegyenes hajú libák tipegtek. Kérdezem én, minek? Olyan legyek, mint mások? Ez egy adottság, és nem fogom elcseszni. Lehet, hogy nem vagyok szép és aki ért hozzá, az változtatna rajtam, vagy azt mondaná, nem vagy egy topmodell, de leszarom. Így születtem, és felvállalom, nem szégyellem, mert felesleges. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ilyen pozitív hozzáállása kéne legyen mindenkinek!

      Törlés
    2. Hát, én azt vallom, hogy a dolgok nagyon nagy része fejben dől el, szóval ezt is fejben kell eldönteni és ott kell dolgozni :)))

      Törlés
  13. Nagyon nagyon jó ez a cikk! Már régóta olvasgatom a blogodat de nekem messze ez a cikk ami a legjobban tetszik mert annyira igaz. Minden amit leírtál benne nagyon tetszik és nagyon sok minden rám is igaz! Főleg a szemüveges dolog! Van egy nagy fekete szemüvegem és ha tehetném mindenhova abba mennék mert valamiféle biztonságot vagy védelmet ad! Mikor leveszem akkor úgy érzem hogy azonnal vissza kell tennem. Az egy biztos hogy nekem se volt soha életembe sok önbizalmat hisz mindig keményen bírálom magamat.Talán magamnak a legnehezebb megfelelnem! De ez a cikk sokat segít!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ennyire tetszett, és hogy segített valamennyit! :) Ha leveszem a napszemüveget én is hülyén érzem magam, és úgy érzem, hogy vissza kell tegyem.

      Törlés
  14. Ez a cikk most nagyon sokat segített nekem!Tényleg a haza vezető úton..állandóan csak boldog párokat látok,akik kézen fogva sétálnak és csókolóznak.Rájöttem,nem a külsőm miatt nincs most barátom,hanem mert nincs önbizalmam,Addig nem is lesz,amíg nem leszek megelégedve azzal ahogy kinézek.Mennyivel könnyebben megszólítasz egy vidám,önbizalommal teli lányt,nemde?!
    Ezen kell dolgoznom!:)
    Köszönöm,ez nagyon kellett most nekem.

    VálaszTörlés
  15. Nagyon jó cikk! :) Az önbizalom tényleg hatalmasat dob egy emberen, én is ezen dolgozgatok. Kisebb koromban szinte a 0-val volt egyenlő, mostanra valamivel jobb a helyzet. És tényleg..Olyan furcsa, már-már ijesztő, hogy az ember mindig többet akar és tökéletesebb akar lenni. Hiába dicsérnek meg sokan, magadra nézve mégse ezt látod.

    VálaszTörlés
  16. Imádtam a cikket,nagyon jó lett :) Én is önbizalom hiányos vagyok,habár sokat fejlődtem szerencsére.Puszii

    VálaszTörlés
  17. Szia:) nagyon egyet értek veled, gyerekként mikor számított nekünk hogy hogy nézzünk ki, de szeretnék kisebb lenni.Az utcán én is lehajtott fejjel megyek mindig nem azért mert szégyellem magam, inkább nem akarom látni hogy az emberek mit gondolnak rólam, hogy néznek rám!:)

    VálaszTörlés

Minden vélemény számít!