Ismét túl sok gondolat gyűlt össze a fejemben egy bizonyos témával kapcsolatban, amit szeretnék bejegyzés formájában kiírni magamból, amennyire csak tudok. Már vagy fél éve érik bennem ez a poszt, csak mindig kicsit félve publikálom az ilyen írásaim, hiszen ezek elég kényes témák, amikről szinte lehetetlen találni két teljesen azonos véleményt.
Bevallom, ötletem sincs, hogy hogyan kezdjem el kiírni a gondolataim, mert fiatalkorom ellenére is annyi minden van a fejemben erről a témáról, hogy egy hét nem lenne elég arra, hogy teljesen kifejtsem a véleményem. Mielőtt bárki elkezdené olvasni, kihangsúlyoznám azt a szót, hogy a véleményem.
Az a helyzet, hogy nagyon dühít, amit manapság az emberek szemrebbenés nélkül csinálnak. Minden amit hallok, látok - még a közvetlen környezetemben is - arra késztet, hogy becsukjam a szemem, és befogjam a fülem, olyan undor fog el. Az emberek manapság összeházasodnak, majd elválnak, csupán mert megtehetik. Egy kapcsolatért minden egyes nap meg kell küzdeni, a szobád is koszos lesz egy idő után, ha nem fordítasz rá elég figyelmet. Semmi nem megy magától, nem lehet kényelmesen hátradőlni a fotelben, keresni a semmitmondó indokokat, és tátott szájjal várni a tökéletes kapcsolatot. Ez nem így működik.Azt pedig a mai napig nem tudom felfogni, hogy emberek hogy képesek a fél életüket kukába dobni, csak azért mert valami nem stimmel, és "így könnyebb lesz." Persze nem azt mondom, hogy válni/szakítani bűn és hülyeség, mert van az a helyzet, de manapság már annyira megszokottá vált ezt a dolog, mint minden este fogat mosni. Az embereknek fel sem tűnik mit csinálnak. Nem hiszem, hogy azért van együtt két személy több 10 évig, hogy annyi minden után csak úgy lazán bedobják a törülközőt, mert "ez már nem működött"
Én úgy gondolom, hogy nincs az a probléma, amit ne lehetne valahogy megoldani, persze csak ha a mindkét fél akarja. Valószínűleg le kell mondaniuk a büszkeségükről, makacsságukról a kapcsolat érdekében, meg kell tanulniuk több nézőpontból látni a helyzetet, beleképzelni magukat a másik helyzetébe, megértőnek lenni, és ami a legfontosabb, hogy rengeteg idejük fog rámenni. Talán évek kellenek majd, hogy az a bizonyos probléma teljesen megoldódjon, mert az idő sok mindenre gyógyír. Mindenki maga dönti el, hogy mennyit ér neki a szerelme.
A másik dolog, ami előtt tátott szájjal állok, és a válásokhoz/szakításokhoz szorosan kapcsolódik, az a hűtlenség. Az én szememben az erőszak után ez a második legnagyobb bűn, semmilyen magyarázatot nem tartok elfogadhatónak egy megcsalásra. SEMMILYET. Ez a tisztelet és felelősségérzet teljes hiánya. Nők és férfiak annyi minden után képesek csak úgy lehúzni a WC-n az összes közös emléket egy hűtlenség miatt. Elképesztő, komolyan mondom elképesztő. Egy hűtlen ember csakis saját magát minősíti tettével.
Szerintem még így se írtam ki magamból mindent, ami ezt a témát illeti, de egyenlőre ennyi elég lesz. Még egyszer ki szeretném hangsúlyozni, hogy ez csak az én véleményem volt, és nem az volt a bejegyzés célja, hogy megmondjam a tutit, mert bizony az én szavam aranyat ér. Nem, ez nem így van, sőt biztos sok mindent még nem tudok, mert fiatal vagyok, és az is lehet, hogy tévedek. A véleményetekre pedig ismét csak kíváncsi vagyok!
9 éve, 18 éves korunk óta, vagyunk együtt a párommal és tudom, tapasztalom, hogy az empátia, a megértés, néha a ráhagyás hasznos dolgok. Nem értem, hogy az emberek a boldogságuk helyett miért a könnyebb utakat választják, értsd: sokan egyszerűbbnek érzik, ha kilépnek egy kapcsolatból, ahelyett, hogy megpróbálnának kicsit változtatni, vagy csak egyszerűen leülnének és kulturált ember módján megbeszélnék a problémáikat. Természetesen az sem mindegy szerintem, hogy egy fiatal mit lát otthon, mit visz magával a saját életébe: a szüleim 16 éves koruk óta vannak együtt (34 éve) és párom szülei is 28 éve házasok. Nem azt mondom, hogy elvált szülők gyerekeként nem lehet valakinek kiegyensúlyozott, hosszú párkapcsolata, de azért egyszerűbb így :) A hűtlenség a leggonoszabb dolog, amit az ember a társa ellen elkövethet, az ilyen emberrel semmilyen körülmények közt nem tudok/akarok azonosulni.
VálaszTörlésIgen, az szerintem is nagyon fontos, hogy egy gyerek mit lát a szüleitől, tudat alatt mindig benne lesznek a látott/hallott dolgok. Valamennyire mindenképp meghatározó.
TörlésEgyébként meg sok boldogságot kívánok! :)
Remélem még fog ezzel kapcsolatban változni a véleményed.:)
VálaszTörlésSzerencsére közvetlen közelről nem volt tapasztalatom váláshoz, hűtlenséghez.
Én azon a véleményen vagyok, hogy egy több tíz éves kapcsolat felbomlásához nem sok köze van bármilyen kívülállónak. Nem tudod elképzelni, mit érezhet egymás iránt két ember húsz év együttélés után. Ennyi idő után szerelem már a legritkább esetben van a pár között, de az sem biztos, hogy szeretik még egymást. Húsz év alatt rengeteget változik mindkét fél, könnyen lehet, hogy teljesen eltérő irányban. Talán már nem is szeretik egymást szeretettel sem, mint pl egy másik családtagot, csak egymás idegeire mennek. Húsz év alatt szépen felnevelhették a gyerekeiket, ha már nem érzik úgy, hogy összetartoznak, akkor minek további húsz évre egymás mellett ragadniuk, ahelyett, hogy új emberekkel, élményekkel találkozzanak, esetleg megtalálják az új személyiségükhöz illő párjukat.
Szerintem egy párnak addig illik együtt lenni, amíg a gyerekeik még kiskorúak. Ez a gyerekek érdekében elvárható, legalább gyerekvállaláskor illik végiggondolni, hogy biztos az illetőt szeretném-e a gyerekeim anyjának vagy apjának, és utána szépen felnevelni őket.
A megcsalás kriminalizálásával sem értek egyet. Egy idő után sajnos ez előfordulhat, gondolom egyetértesz, hogy ettől még nem szabad felrúgni a házasságot. Különben 22-es csapdája.:) Nyilván ott már komolyabb probléma van, ha a hűtlen fél állandó kapcsolatot folytat valakivel, arra viszont szerintem fel kell készülni, hogy még egy alapvetően hűséges fél esetén is előfordulhat, hogy félrelép. Sajnos az emberek ilyenek. A közös emlékek wc-n lehúzása sztem sokszor épp a sértett fél részéről történik, amikor nem képes megbocsátani, vagy belátni, hogy az ember esendő. Most ezzel nem azt mondom, hogy minden arculcsapást csöndben kell tűrni, csak azt, hogy sajnos ilyenre is fel kell készülni egy hosszútávú kapcsolatban, mert annyi minden történik az emberrel, változik saját maga és a környezete is. Nem lehet végletekben gondolkodni.
Mindezt persze felnőtt, házas emberekre írtam.
Az, ha valaki tizen-, huszonévesen csalja a barátját, barátnőjét, az elég szánalmas. Nyilván aki ilyet tesz egy egy-két éves kapcsolatban, az nem tiszteli/szereti a párját, nem is látom értelmét egy ilyen kapcsolatban maradni egyik félnek sem. Inkább keresni kell valakit, akit eszünkbe sem jut megcsalni.
Nem értek veled egyet abban, hogy egy több 10 éves kapcsolatnak nem sok köze van bármely kívülállónak. Sajnos nekem a szüleim is egy kívülálló miatt váltak el 8 év után, 3 barátnőmnek szintén.
TörlésÉs olyan ismerőseim is vannak bőven, akik több 10 év után is olyan szerelmesek, hogy tényleg öröm rájuk nézni. :) Ez engem mindig megnyugtat, hogy van még remény. :) Pedig náluk is többször rezgett már a léc, de mint leírtam, szerintem mindent meg lehet oldani, ha két ember eléggé szereti egymást.
Szerintem meg életük végéig támogatniuk kell a gyereket, és példát mutatni azzal, hogy együtt maradnak. Ha meg erre nem képesek, akkor ne legyen gyerek.
Nem, nem az emberek, hanem az állatok ilyenek. Attól még mert manapság tényleg mindennapos a hűtlenség, egyáltalán nem tartom elfogadhatónak, semmilyen esetben. Nem hiszem, hogy a hűtlenséget valaha is meg lehet bocsátani, és szerintem nem is kell. Ez nem egy véletlen..
Éppen azért szoktak véget érni kapcsolatok, mert már nem szeretik egymást a benne levők, akkor miért jutna eszükbe megpróbálni helyrehozni.
TörlésEzért is mondtam azt, hogy ha két ember gyereket vállal, akkor már nem lehet csak úgy kilépni a kapcsolatból. Egy ideig muszáj szem előtt tartani, hogy ez miként hat a gyerekre, és ugyan divatos manapság azzal példálózni, h az sem jobb, ha feszültség van a szülők között, de mindenképpen több igyekezetet követel meg, "kutyakötelességük" rendezni a feszültségeket. Egy gyereknek igenis szüksége van mindkét szülő jelenlétére, ezért aztán 10-15 évre érdemes tervezni. Sajnos egyre kevésbé jellemző ez az elkötelezettség az emberek részéről, mivel manapság a válás, vagy az élettársi kapcsolatba született gyerekek nem számít erkölcstelenségnek. Alapjában véve ez így rendben is lenne, de míg anno ez egybetartotta a családokat, amíg az új generáció felnőtt, jelenleg már nincs érv az ellen, hogy ez így történjen. Így aztán pl olyanok, akik az előtt sem gondolkoztak sokat, hogy mit jelent összeházasodni, gyereket vállalni, akkor sem gondolkodnak sokat, amikor már kényelmetlennek érzik ezt az állapotot, inkább gyorsan felbontják az őket akadályozó béklyókat.
A hűtlenséggel kapcsolatban Szamóca az én álláspontomhoz hasonlókat írt.
"Szerintem sok megcsalás nem azért van, mert ilyen szörnyűek az emberek, hanem azért mert boldogtalanok, mellőzöttnek érzik magukat és magányosnak. Ha ezt valakitől megkapják, akkor újra fontosnak érzik magukat és újra elkezdenek hinni abban, hogy létezhet még számukra a boldogság."
A te válaszod "Ha valaki nem boldog egy kapcsolatban, akkor zárja le, és utána nézzen más után!" viszont elég paradox. Nyilván ezeknek a hűtlen embereknek nem az az első gondolatuk, hogy kilépjenek a kapcsolatból, elváljanak. Könnyen lehet, hogy ők azok, akik bár már nem érzik teljesnek a párjukkal a kapcsolatot, de nem mondanak neki olyan könnyen búcsút, mert még kötődnek, vagy épp a gyerekek miatt. Ezért aztán szerintem igazságtalanság a részedről ilyen megvetéssel nézni rájuk.
Nem pont azért szoktak véget érni a kapcsolatok, mert már nem szereti egymást az a két ember... rengeteg embert ismerek, akik szerelmesen váltak el valami miatt.
TörlésA gyerekvállalós résszel teljesen egyetértek veled!
Az utolsó résszel viszont megint csak nem értek egyet. A hűtlenséget még mindig sehogy sem látom elfogadhatónak. Tényleg furcsa kijelentés lett, de még azt is hozzátenném, hogy szerintem egy válás/szakítás után is még szükség van pár hónapra legalább, hogy csillapuljon az egész, és csak utána illik más után nézni.. Tiszteletlenség megint csak. Tudom, hogy vannak fura dolgaim, és talán túl szigorúan bírálom ezeket a dolgokat, de akkor is úgy gondolom, hogy ezeknek íratlan szabályoknak kellene lenniük.
Nem értek egyet azzal, hogy két embernek együtt kéne maradnia,akkor sem ha kicsik a gyerekek! Sokkal rosszabb mindenkinek az a légkör,ha valami nagyon nem működik,nem kell erőltetni! Én a párommal 8 éve vagyunk együtt,és bár mind a ketten csak 23 évesek vagyunk,tudom,hogy ő életem párja. Mindenkinek ilyen különleges kapcsolatot kívánok! :) Ezzel nem azt mondom,hogy nem voltak nehezebb időszakaink, volt egy mélypont is,amiből majdnem egy év alatt másztunk ki,de sohasem gondoltuj úgy,hogy esetleg szétválnánk,de ez tényleg csak a kapcsolatunk milyenségének köszönhető! Szerintem vannak olyan kapcsolatok,amik csak egy ideig működnek,mivel csak abban az időszakban van egymásra szükségük. Ilyen esetben tényleg nem szabad együtt maradni csak azért mert az könnyebb,a megszokás hatalma is téves eszme. A hűtlenséggel kapcsolatban maximálisan egyetértek! :)
VálaszTörlésMint leírtam, még mindig úgy vagyok vele, ha két ember nagyon szereti egymást, akkor nincs megoldhatatlan probléma. A rossz légkör, és a folyamatos szenvedés, kínlódás ellenére is mindig van megoldás, még ha az az idő is. Ezt saját magamon tapasztaltam egyébként.
TörlésSok boldogságot kívánok nektek is! :)
Az évek során rengeteg kapcsolat fakul meg, a szerelem elalszik és marad a barátság. Nem hiszem, hogy azért mert pl 10 éve együtt van 2 ember, örök életükre együtt kéne maradniuk. Mindenkinek joga van a boldogságra és ha azt már nem érzi akkor lépni kell és megtalálni a világban máshol, mással.
VálaszTörlésOlyan rövid az élet, nem mindegy hogy azt kivel éled, a boldogságra kell törekedni.
Van hogy az ember hiába próbál tenni a kapcsolatért, hiába van mellette a társa...egyedül érzi magát a világban, mert csak ő szeretne tenni azért hogy működjön is, ez rettenetesen nehéz és persze két ember kéne hozzá. De ha ezt nem érzed, nem bizonyít semmit, elkerülhetetlen hogy máshol esetleg megtalálja azt ami hiányzik az életéből.
Szerintem sok megcsalás nem azért van, mert ilyen szörnyűek az emberek, hanem azért mert boldogtalanok, mellőzöttnek érzik magukat és magányosnak. Ha ezt valakitől megkapják, akkor újra fontosnak érzik magukat és újra elkezdenek hinni abban, hogy létezhet még számukra a boldogság.
Ezért nem feltétlenül "írnék le" minden hűtlen embert. Sokmindentől függ, hogy az ember hogyan cselekszik életében. Nem lehet csak fehér vagy fekete a világ! :)
A hűtlenséget én akkor is teljes mértékben elítélem. Ha valaki nem boldog egy kapcsolatban, akkor zárja le, és utána nézzen más után! Nem magyarázható azzal, hogy "boldogtalan voltam, ezért érts meg". Nem, ez tiszteletlenség.
TörlésMiért ne történhetne meg, hogy egyszerűen már nem illik össze az a két ember, akik anno elkötelezték magukat egymás mellett? Minden változik, és egy pár két tagja nem feltétlenül összhangban teszi ezt. 5-10 év rengeteg idő, de akár 2-3 év is az lehet ilyen szempontból.Vannak dolgok, amiket el kell tudni fogadni.
VálaszTörlésA problémákról pedig azt gondolom, hogy de, van olyan, amit nem lehet már megoldani, illetve azt, hogy van, amikor túl nagy áldozatot követel a megoldás. Nem azt mondom, hogy minden problémára szakítással válaszoljunk, de igenis mérlegelni kell.
anna689-nek: Szerintem nagyon káros dolog, ha egy pár csak a gyerekek miatt marad együtt. Milyen kapcsolati mintákat vihet magával egy ilyen gyerek, nem beszélve a légkörről, amiben felnő...
Hát ha valakinek megéri az a túl nagy áldozat, akkor miért ne?
TörlésÉn nagyon egyetértek veled... és igazából ez nem csak a szerelmi kapcsolatokról szól, de a barátságról is. Annyiszor estem már pofára a hűtlen barátok miatt, hogy az nem igaz, aztán meg csodálkoznak, hogy mennyire bizalmatlan vagyok az emberekkel. Én sem szeretek feladni egy kapcsolatot, egy barátságot, de nem is olyan rég tettem meg, mert idegesítő volt látni, hogy a másik félnek édesmindegy, hogy végződik a dolog. Szerintem is bármit meg lehet oldani, de ha csak az egyik fél akarja, az régen rossz. Engem egyébként nem csak ez taszít az emberiségben, hanem például a mértéktelen pazarság, a környezet és a természet felé való viszonyulás, az erőszak, teljesen mindegy, hogy lelki vagy fizikai... ezek is megérnének egy-egy posztot, az biztos...
VálaszTörlésIgen, mindenképp két fél akarata kell hozzá, különben lehetetlen.
TörlésIgen, ilyesmi bejegyzések is érnek már bennem... csak szép sorjában.
A helyzet valóban az hogy még fiatal vagy, kevés tapasztalattal...5-6 éve még én is így voltam vele. Majd ha lesz egy igazán hosszú kapcsolatod és látsz ezt-azt akkor te is rá fogsz jönni hogy nem minden fekete vagy fehér...
VálaszTörlés