Élménybeszámoló - Diákcsere Normandiában

Kicsit hosszabbra sikerült a szünet a blogon, mint ahogy eredetileg elterveztem, mert sok dolog közbe jött, amire nem számítottam, de most már újra jönnek a bejegyzések! :) Elsőként ezzel az élménybeszámolóval kezdeném, amit ígértem nektek. Normandiában töltöttem el egy hetet cserediákként, ha pedig kíváncsi vagy a képekre, és a beszámolóra, akkor kattints a 'Tovább' linkre!

1. NAP

Az 1. nap az utazásé volt, amit nagyon vártam, mert még sosem ültem repülőn. Igazából nagyon jó volt, de én azért jobbnak képzeltem, a felszállás kb olyan mint a vidámparkban a szabadesés. A repülőút csak laza másfél óra volt, viszont Párizstól egy kb 4 órás út várt minket Normandiáig, pontosabban Saint-Lo városig. Éjfél után érkeztünk meg, ahol a cseréink és szüleik már vártak minket, hogy hazavigyenek. Hát ott szerintem mindenki azt kívánta, hogy bárcsak otthon lenne. :D Hihetetlenül fáradtak voltunk, de egyik pillanatról a másikra már csak azt vettem észre, hogy egy idegen család autójában ülök, egy idegen országban és franciául duruzsolnak. Kérdezősködtek egész úton, aminek nem nagyon örültem, mert szerintem akkor magyarul alig tudtam volna megszólalni, nem hogy még franciául. Ja, és én még plusz egy órát utaztam, mert a cserém 1 órára lakik a várostól, egy szép kis kertes házban. Mikor hazaértünk még álmosan is feltűnt, hogy milyen szép házuk van, látszik, hogy jól megy az élet ott kint. A cserémnek (nevezzük ezentúl Lisanak) van egy bátyja, aki épp külföldön volt, amikor én mentem, ezért megkaptam a szobáját. Akkor volt hajnali 2 és mondták, hogy hatkor kelés. Mondom oké, szuper egy reggel lesz... Tényleg teljesen hulla voltam, de mivel rossz alvó vagyok, ezért nem bírtam elaludni, mert idegen helyen voltam, és kb fél 4-kor sikerült elszundítanom. Amúgy nagyon nagy és kényelmes ágyam volt, amit köszönök a sorsnak. :D

2. NAP

Reggel féltem kimenni a szobámból, de aztán lementem reggelizni. Akkor láttam meg, hogy van egy kutyájuk is, de nem nagyon foglalkoztam vele, mert nem igazán szeretem a kutyákat, engem nem tudnak meghatni, kivéve a husky-k, azok szépek. Lisanak van egy húga is, akit nagyon megszerettem, és tök jókat beszélgettem vele, hétvégén még tollasoztunk is. Nagyon szép kislány egyébként, de a nevét még most sem tudom, valami nagyon hülye neve van. Ami hamar feltűnt, az az, hogy mindent túlcukroznak. MINDENT! Reggel ültem az asztalnál, és kerek szemekkel néztem, ahogy vagy 5 púpos kanálnyi kakaót rakott Lisa a tejébe. Az anyuka meg mindig csinált sütiket, azok sem szenvedtek hiányt a cukorból. Elindultunk suliba, és azt vettem észre, hogy mindenki cigizik. Mész az utcán, és csak azt látod, hogy szívják a cigiket. A családban is egyébként mindenki dohányzott. Ezen a napon 3 órára beülhettünk a suliban, és 5 fős csoportokra voltunk bontva. Én matekra, franciára és angolra lettem beosztva. Tök jól értettem mindent, az angol óra pedig vicces volt. Szegények nagyon nem tudnak angolul, a kiejtésük meg borzalmas. Amúgy 55 percesek az óráik, és fél9-től kb du 5-6-ig vannak suliban. Szerintem én ott eret vágnék. :D Nincs is idejük utána már semmire. Délután elmentem Lisaval mekibe, aztán mindenki elment együtt bowlingozni. Utolsó lettem a 8-ból, nem az én játékom. Este volt egy kisebb köszöntő a suliban, ami elég erőltetett volt, unalmas, és még a kaja sem volt jó. Én már alig vártam, hogy hazamenjünk aludni. Ezen a napon egy képet sem csináltam, de görgessetek lejjebb, lesz még bőven.

3. NAP

Ezen a napon Caen várost látogattuk meg, esett az eső, és nagyon fáztunk. Amúgy kivétel nélkül minden nap esett az eső, nagyon depis egy hely, és mindenki sápadt. Voltunk a városházában (azt hiszem), egy múzeumban, aztán pedig várost néztünk. A múzeumban festmények voltak, amik még érdekeltek is volna, de mindenki szaladt előre, ezért nem tudtam rendesen körülnézni. Kaptunk egy óra szabadidőt,  amit én szépen el is töltöttem a Sephoraban. :D Vettem egy Urban Decay szemhéjpúdert, de arról majd külön bejegyzés lesz. Caen nagyon kis város, ahol nincs túl sok látnivaló, de azért egész jó volt. 6 után kicsivel hazaértünk, én pedig egyből mentem fürdeni, aztán pedig fél 8-kor már aludtam is. Semmi másra nem vágytam csak alvásra.

Szinte minden nap megnéztünk valamilyen templomot, amiket én nem szeretek, de az ablakok gyönyörűek.

Ne kérdezzétek, hogy mi ez, mert nem tudom elmagyarázni, de büszke vagyok erre a képemre. :D

4. NAP

Ezen a napon a Mont Saint  Michel-t néztük meg, ahol szintén nagyon hideg volt. Igazából ehhez nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, úgyhogy nem is erőltetem. Délután az apuka elvitt egy kis városba (sajnos nem emlékszem már a nevére), ahol ő dolgozik, mint postás, ezért mindenkit ismert. Az egész utazás során ez tetszett a legjobban. Nagyon jó fej apukája van a cserémnek, mindig megnevettetett, vele tudtam a legjobban elbeszélgetni, és őt tényleg érdekelte, amit mondtam. Ahol csak jártam, minden sarkon egy pékségbe botlottam, és választhattam is Lisaval valamit onnan, majd körbejártuk azt a kis várost. Szép volt egyébként a kis régies házakkal és a nyugalmas szűk utcákkal, szemerkélő eső már fel sem tűnt. Mikor hazaértünk segítettem az anyukának vacsorát főzni, és meglepő módon tökre élveztem.

Imádom, hogy én bárhova elutazom, ott mindig pont építkeznek...

Ez a kép nagyon tetszik.

5. NAP

Ez a nap már egy szombati nap volt, a hétvégét pedig kivétel nélkül mindenki a családdal töltötte. 10-ig engedték, hogy aludjak, aztán voltunk valami kisebb városban, majd a Lisa nagymamájánál, akinél kötelező evészet volt. :) Ez után elvittek golfozni. 8-an játszottunk szintén, és kitalálhatjátok ki lett az utolsó... Mindegy  azért jó volt. :) Ez után sétáltunk egy kicsit a tengerparton, én pedig vadul gyűjtögettem a tenyérnyi nagyságú kagylókat. Nagyon szép volt, mert pont ment le a nap, és mint a filmekbe fehér lóval lovagoltak a parton. Azt hittem én ilyet sose fogok látni, nagyon filmbe illő jelenet volt. :D Ez után hazamentünk én pedig szokás szerint kidőltem. 1 óra alvás után hallom, hogy valaki suttogja a nevem. Felültem és Lisa volt az, kabátban cipőben, full sminkben és mondta, hogy indulunk. Mondom oké. (Agyamnál nem voltam, amit valószínűleg ő is észrevett, ezért nem ment el csak nézett továbbra is.) Aztán értetlen fejjel megkérdeztem, hogy hova? Mondja, hogy hát tudod a buliba. Gondoltam na basszus. Megkérdezte, hogy kész vagyok-e mondom peeersze... Ott volt a táskám az ágyam mellett, és kabátban aludtam el, úgyhogy konkrétan felkeltem az ágyból és indultam bulizni... :D A buli amúgy nagyon jó volt, az álmos fejemnek is örültek a többiek, amikor odaértem, csak az volt a baj, hogy Lisa szülei 1-kor jöttek értünk, mert náluk nagyon nagy szigor van.

6. NAP

Ezen a napon elvittek az akváriumba, amit tényleg kíváncsian vártam, és nagyon tetszett is. Később várost néztünk, majd kocsikáztunk egyet a tengerparton, ami gyönyörű volt. Nagyon gazdag részen mentünk végig, csodálatos házakat láttam és még annál is szebb kocsikat. Láttam az álom autómat is élőben; fekete Lamborghini. Hát mit ne mondjak csak pislogtam.

A medúzák nagyon szépek voltak, vagy 10 percig csak álltam az akvárium előtt és néztem, ahogy lassan úsznak körbe körbe.

Tudom, hogy el van mosódva, de pont az tetszik benne.

7. NAP

Ez volt az utolsó előtti nap, és jó programok voltak, de (bocsika a kifejezésért) már mindenkinek a töke tele volt az egésszel. :D Fáztunk, éhesek voltunk, álmosak, és egyfolytában csak mentünk mentünk és mentünk. Megnéztük a partraszállást, voltunk az amerikai temetőben és múzeumban is, ami elég nyomasztó volt. 

Nem szoktam múzeumban fotózni, mert nem nagyon látom értelmét, hogy otthon megnézzem még 1x azt, amit már láttam, de ezt muszáj volt lefotóznom. Ezek kis talizmánok, amiket a katonák maguknál hordtak. A sisakban ott egy (amúgy gyönyörű) nő képe is, ami engem nagyon megérintett. Szinte láttam magam előtt, ahogy nézi a képet, és az ad neki erőt, hogy újra láthassa.

8. NAP

Reggel 8-kor indult a buszunk haza fele, aminek én azért már nagyon örültem. Dél körül megérkeztünk arra a helyre, amire én a legjobban kíváncsi voltam: PÁRIZSBA. Az osztályfőnökünknek köszönhetően csak 40 percet tudtunk nézelődni a torony körül, majd busszal körbementünk egy kicsit (kb 10 percet), aztán mentünk haza. Csak azt nem értem, hogy miért nem lehetett Párizsra legalább egy fél napot szánni. Nagyon idegesített, hogy ott vagyok, és nem tudok körülnézni. :( Haza felé az a másfél órás repülőút is nagyon hosszúnak tűnt, ráadásul középen ültem 2 idegen közt. Az utolsó 20 percben a mellettem ülő francia bácsival tök jól elbeszélgettem, nagyon jó kedvre derített, főleg, hogy azt hitte, hogy francia vagyok, és mondta, hogy milyen jól beszélek franciául.

Összességében örülök, hogy részt vehettem egy diákcserén, és szerencsére nagyon kedves volt velem a család minden tagja, az apuka és a kislány hiányozni is fog. Úgy érzem sokat tanultam már ez alatt az egy hét alatt is, és jó érzés, hogy szinte mindent értettem, amit mondtak, de tényleg. Párizst meg úgysem most láttam utoljára, hiszem, hogy lesz még alkalmam meglátogatni, nem is egyszer. :)